Klotz Miklós – Egy különös művész utazásai…

KLOTZ MIKLÓS

EGY KÜLÖNÖS MŰVÉSZ UTAZÁSAI…

 Dr. Tiberiu Alexa

A „camera obscura” obijektívét a paleontológus szigorával és a középkori ötvösmester érzékenységével kezelő Klotz Miklós feszülten figyeli a világ színpadát: a mindennnapok ama vetületeit vadássza, melyeknek egyedüli szédületes vonatkozása a kép maga.

A képi művészetek világában csak igen ritkán bukkanunk az esztétikai, technikai, tudományos és társadalmi összetevők ennyire szerencsés és szerves  elegyére.

A művészi fotográfia, ahogyan azt a képi világ líraiságára oly nagy gondot fordító Klotz Miklós műveli, a kifejezés, a megismerés különféle kultúrákban, illetve archaikus és/vagy éppenséggel jelenkori közösségi megnyilvánulásokban gyökerező lehetőségeinek eszközévé válik. Az újkor hajnalán tevékenykedő felfedezőkhöz és etnográfusokhoz hasonlóan, a távolabbi vagy közelibb tájakon, Ausztráliában, Afrikában, Távol-Keleten vagy az otthonos Európában az archaikus kor lenyomatait hordozó, úgynevezett „perifériák” után kutató Klotz Miklós eggyé válik mágikus, fényérzékeny lemezekkel, tokkal, dobozzal ellátott háromlábú „camera obscura”-jával. Expedícióiról a laboratóriumként és főhadiszállásként működő budapesti «Miró» Galériába tér haza, ahol a megörökített képanyagot rostálja, tárolja, feldolgozza. Ezt követően minden alkalommal meglepő művészi értékű kulturális termékkel rukkol elő, attól függetlenül, hogy adott témájú kiállítással, fotográfiai albummal vagy multimédiás bemutatóval jelentkezik. Klotz művészi termése, legyen az fotográfiai tárgy, kiállított konstrukció, bibliofil alkotás vagy multimédiás együttes és diskurzus, leginkább egy vizuális meta-napló fejezeteinek ikonográfiájával rokonítható.

Klotz Miklós alkotói alapállása a felfedező-riporteré: az előzetes kulturális dokumentálódás, a helyszíni kutatás, alanyainak – embereknek vagy helyeknek –  fölkutatása, megismerése, a motívumok kiválasztása, a kivágások és kompozíciók megkomponálása, a beleegyezés elnyeréséhez szükséges manőverek lebonyolítása (melyek gyakorta igen bonyolultak, a természetbeni juttatástól el egészen a készpénz bevetésééig, a fényképezési jogra vonatkozó tranzakciókig, a helyszínen működő meggyőződések, vallások vagy kulturális kereslet szerint) egytől egyig erre utal. Klotz Miklós riporteri hozzáállása egyetlen ponton találkozik napjaink sajtóriporterének magatartásával, és ez a hétköznap megörökítése. Minden más vonatkozásban  teljes a különbség. A művészt csakis a mindennapi élet megnyilatkozásai érdeklik, a kutatott terület szocio-kulturális környezetébe ágyazott, banálisnak tűnő vagy valóban banális  szokások. Munkája mentes a zsurnalizmus sajátosságatól, sehol semmi szenzáció, erőszak, szélsőséges nézőpont, konfliktusközpontúság. A világos különbség magyarázata: Klotz Miklós kutatásai mindenekelőtt a megismerés, megértés és intellektuális elsajátítás mélyen személyes aktusai. Az átélt tapasztalatok közrebocsátott eredményei ugyanakkor a kulturális és esztétikai elvárásokat jelentősen és jó értelemben befolyásoló műalkotások.

A fotográfiai diskurzus művészi kvalitásai pontosan e magatartásbeli különbözőségek nyomán alakulnak ki. Klotz Miklós esetében a vizuális művészre jellemző technikai-stilisztikai eszközöknek és eljárásoknak, a kivágásnak, szerkesztési elveknek, szabályoknak, a színes technikát a fehér-feketétől megkülönböztető, választott kromatikából eredő érzelmi töltetnek, a stíluseszközök rendeltetésszerű alkalmazásának köszönhetően. Ami a kompozíciót illeti, az itt felvonultatott művek mérsékelten klasszicista jellegűek, erre utal formai egységük, összhangjuk, tiszta, világos szerkesztésük, áttetsző, kiegyensúlyozott világuk. A kivágások gyakran zárt, statikus vagy szigorúan ellenőrzött átlós illetve fokozott dinamikával alátámasztott egyensúlyú képeket eredményeznek. Ebben a rövid, tömör narrációra épülő képi univerzumban az emberek, a helyek líraian letisztult, archaikus szépségére esik a hangsúly.

A művészi üzenet megfogalmazásában kulcsszerepet játszik az antropomorf elem. Klotz Miklós a közelünkben vagy a messzeségben pulzáló, élő emberi valóságot dolgozza fel. Azt a valóságot, melyet a pillanat szintjén rekedt, fogyasztói hajszánkban félresöprünk, meg sem látunk, meg sem ismerünk. A maga nyugodt, türelmes, furfangos módján Klotz a novellista rutinosságával és a szimbolista költő lírai érzékenységével tárja elénk vizuális történeteit, melyekben fölzeng a környezet fényeinek, zajainak, mozgás-vetítette árnyékainak, színeinek, illatainak, fehér-fekete reflexeinek és mozdulatlanságának pompás kórusa.

 

Ugyanaz a világ, más területek, más emberek, más képvilág…

… egy különös művész.

 

Az elmúlt évtited során Klotz Miklós a Nagybányai Művészeti Központ hiteles kortárs telepesévé nőtte ki magát. Szinte éves gyakoriságú kutatóútjai, fotográfusi túrái mellett részt vett a helyi művészi közösség hivatalos seregszemléjén, a Művészetek Éves Tárlatán (2004), három alkalommal jelentkezett az Új Nagybányai Nemzetközi Telep csoportos kiállításán (2003, 2005, 2008) illetve három egyéni kiállítása volt:  «Álarcok» – A velencei karnevál (2002), «Arcok» – Kasserian Inkera (2002), illetve Utazások (2010-2011) – melyet a «Nagybányai Művészeti Központ» Megyei Szépművészeti Múzeum 2011 februárjában az Avas-Felsőfalvi Avasvidéki Múzeumban szerepeltetett. A művész hét munkáját adományozta a Nagybányai szépművészeti múzeum újonnan létrehozott kortárs művészfotográfiai gyűjteményének.

Mindezek okán örömmel tisztelgünk a Nagybányai Művészeti Központ új kortárs telepese  előtt «Klotz Miklós. Egy különös művész utazásai» címet viselő kisalbumunkkal.